ROMÁNOK TERE

Miénk itt a tér? Nem, nem a miénk. És mostantól a bolgároké sem: az önkormányzati képviselőtestület júliusi ülésén megszavazták azt a sürgősségi határozattervezetet, amely a Bolgárok tere Iuliu Hossura való átnevezéséről szól. Egyet lehet tippelni, hogy kinek a kezdeményezésére. Igen, a Floreaéra. Maga a névváltoztatási javaslat a Marosvásárhelyi Görög Katolikus Esperesi Hivatal parókiájáról érkezett, akik alkalmatlannak (impropriu) tartják a Bolgárok tere elnevezést, és a Iuliu Hossu tér nevet ajánlják, aki Marosvásárhely gyermeke (fiu al Muresului). Egyébiránt a Bolgárok tere elnevezést 1918-tól viseli „a panó”, az 1700-as években azon városrészben letelepedő bolgár kertészek kapcsán.

Ha tiszta véletlenül, netalántán, esetleg, by accident stb. valaki annyira bunkó és műveletlen lenne, hogy ne tudná: ez a Iuliu Hossu egy Beszterce-Naszód megyei faluból (Nagynyulasról) származó bíboros volt, aki részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári parasztmeetingen, és ő olvasta fel a Románia Erdélyhez csatolásáról szóló kiáltványt. Ugye, így már érthető a nagy ügybuzgóság? Máskülönben ennek a hosszúgyuszinak kábé annyi köze van Vásárhelyhez, mint tükörpontynak a borotválkozáshoz, vagy Elena Ceausescunak volt a szerves kémiához (az életrajza szerint egy évet járt itt általános iskolába, ami vagy igaz, vagy nem; de, még ha igaz is, attól már a mi fiúnk?).

Iuliu "Bad Boy" Hossu, a híres marosvásárhelyi rapper

Nehogy bárki is azt higgye, hogy itt meg fognak állni, mert nem fognak. Következnek majd szép sorjában a többi terek, utcák, közök. Közünk? A tanácsüléseken gyakorlatilag bármit megtehetnek, mert létszámfölényben vannak az RMDSZ-frakcióval szemben. (Ez a „megtehetnek bármit” sokkal veszélyesebb, mint ahogy azt egyesek gondolhatják: amikor a náci háborús bűnös Rudolf Hösst, az auschwitzi koncentrációs táborok főparancsnokát megkérdezték a nürnbergi per során, hogy miért gyilkoltak meg több millió embert, egyszerűen csak ennyit felelt: mert megtehettük). Igen, ide jutottunk húsz év alatt: nemhogy román polgármestere van a városnak immár tíz éve, de a tanács is román többségű. „Köszönhetően” elsősorban az egyre csökkenő népszerűségű, vagy inkább növekvő népszerűtlenségű RMDSZ-nek, akik nem tudnak és nem is akarnak megújulni, bőven megelégszenek azzal, hogy ők is ott kuktáskodhatnak a húsosfazék körül (függetlenül attól, hogy mikor ki a főszakács), és miniszteresdit játszhatnak – ugyanis még soha egyetlen komoly tárcát se kaptak. Hasonlatosak kicsinyég ahhoz a rusnyácska háremhölgyhöz, akit sose dug meg a szultán, de azért örül, hogy legalább bekerült a szerájba. Másfelől ott van az MPP, amely a jobbára tartalmatlan és fölös hőbörgéseken túl nem tudott azzá válni, amivé szeretett és kellett volna: valós alternatívát jelentő, tényleges „érdekképviselő” szervezetté; nem lett belőle pillangó, megrekedt szubimágó-állapotban.

Miénk itt a tér? Nem, nem a miénk.