Hagyományosan főként mezőgazdasági tevékenységből élő személyt, földművest vagy állattartót jelent. Ma már inkább falun élő embert értünk alatta, szinonimaként használható a falusi, bár a paraszt azért se rajong. Veszekedésekben előfordul néha a „te falusi paraszt!” formula is, ami viszont redundancia; aki érti ezt a szót, az jó eséllyel nem paraszt, bár sose lehet tudni.
A parasztot legkönnyebben a szagáról, beszédéről és ruházatáról lehet felismerni. A ruházatáról kiváltképp akkor, amikor „kiöltözik”: vastag fehér frottír zoknit húz a fekete bőrcipőhöz, az átlátszó fehér ing alá pedig jobb esetben fehér, rosszabb esetben mintás majót vesz. Öltözköggyél mindig rétegesen, Sándorka! – mondogatja a kis parasztnak a paraszt nagyanyja, és ez egy életre rögzül benne.
 |
| Kálmán, a Windows-paraszt |
A paraszt zsigerből gyanakvó, mindig az az érzése, hogy át akarják verni. Ugyanakkor erős és soha meg nem szűnő kisebbségi komplexus gyötri, ezért nem lehet a paraszttal vitatkozni, mert csak azért se ad igazat a másiknak. Fokozottan nem érdemes vitázni a paraszttal falusi kocsmában, amikor a vérben forgó szemű parasztbarátai is vele vannak.
Rettenetesen zsugori, kicsinyes és smucián is, ez szintén genetikai adottság. Ne tévesszen meg senkit, ha bőséges asztalt terít neki a paraszt, mert közben magában átkozza az illető belét és a fajtáját.
Külön típusa a parasztnak az elsőgenerációs urbánparaszt; ez alatt olyan parasztot kell érteni, aki falun született, de városon él. Nagyon szeretne igazi városi menőnek látszani, de apróságokkal mindig elárulja magát a marha: disznóólat tesz be háttérképnek, a diszkóban hagymakarikával issza a kólát, szalonnás orbitot kér a közértben, és ostorral kapcsolgatja a tévét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése