Haydn és Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszicizmus harmadik nagy alakjának. De akkor is elég nagy, mikor a másik kettő nincs mellette.
A kis Ludwig már óvodáskorától kezdve rettenetesen utálta a zenét, ezért apja kénytelen volt a zongorához láncolni, és violinkulccsal verte a hátát, ha nem akart gyakorolni. Későbbi süketsége is onnan ered, hogy egyszer az öreg b-dúrvult, és dühében ólmot öntött a fülébe.
 |
| Kisfiúként testépítőnek készült |
Összesen kilenc szimfóniát írt, de a végén már annyira unta, hogy a kilencediket be se fejezte. Két szimfónia között néha zongoraszonátákat, kamaraműveket és bagatelleket is írt. Ez utóbbiak közül való a máig népszerű Living next door to fürelise című sláger, amit a-mollban és hálóingben követett el.
 |
| Mindig összeírta, hogy miket kell vegyen a boltban |
Soha nem nősült meg, ami azért elgondolkoztató, annál is inkább, mivel gyakran látták szép fiatal fiúk társaságában, és a szekrénye tele volt magas sarkú cipővel.
Élete vége felé depresszióval küszködött, és minden idejét a lepkegyűjtésnek szentelte. 1827-ben halt meg szőrtüszőgyulladásban.
 |
| Bernáthegyiként reinkarnálódott |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése