Debil Boc legújabb válságkezelő intézkedése: megadóztatni a mánélistákat. A dolog mikéntjét nem árulta el a csökött, csupán annyit, hogy indirekt, vagyis közvetett módon történik majd.
Az érintettek hatalmasat röhögtek az ötlet hallatán, legalább akkorát, mint a közgazdászok 2006-ban, amikor az akkor még kolozsvári polgármanó azzal rukkolt elő, hogy a TVA-t a jövedelmek függvényében kellene differenciálni. Még szép, hogy kinevették, hiszen ők tudják a legjobban, mekkora nonszensz az egész. Habár a lemezkiadás meg –eladás vélhetően többé-kevésbé törvényes keretek között zajlik, tehát adóztatható, de ez csak a jövedelmük töredékének a töredékét teszi ki, a kemény zsozsó az esküvőkön, házibulikon, bulibasáskodásokon, privát (árok)partikon való óbégatásokból származik. Ám még ott se a „hivatalos” gázsiból, hanem a dedikálásokból, ami az ő esetükben nagyjából a következőt jelenti: a már ingujjra vedlett, izzadtságtól csatakos, fél- vagy kétharmadrészeg mulatozó fölpuffad a színpadra, átkarolja a mikrofonos fajtájabelit, aki a fülébe ordított jókívánságokat tolmácsolja a célszemélyeknek, miközben eleinte számolva, majd „fara numar” gyűlnek redvás kezében a bankók (többnyire eurós bankók, nívósabb tivornyákon nem cigánykodnak a csávók lejjel). A legfelkapottabbak akár 10-15 ezer eurót is begyűjtenek egy-egy alkalommal; csak összehasonlításképpen: ez az összeg egy tanárember 4-5 évi(!) fizetése.
Isten ments még a látszattól is, hogy védeném őket - náluk jobban már csak a célközönségük repugnál -, egy dolgot azonban ne felejtsünk el: nem lopják azt a pénzt, hanem odaadják nekik, önszántukból. Vagyis nem csórelés, rablás útján jutnak hozzá, még csak nem is zsarolják vagy verik ki senkiből, ami, ebben a szubkultúrában – finoman szólva – nem éppen kánon. A megadóztatásuk ötletszinten nem rossz, csak éppen kivitelezhetetlen. Annak viszont utána lehetne nézni, hogy honnan származnak a mánélisták zsebébe vándorló pénzek, illetve mi a tökömből fussa azoknak a retardált retkeknek, azoknak a genetikailag hiperpigmentált analfabéta zsírdisznóknak és aranyprotkós kocáknak többemeletes palotákra, luxuskocsikra, fényűzésre. Persze, nem fognak, hiszen nagyon jól tudják, hogy miből: emberkereskedelemből, prostitúcióból, hazai és nyugat-európai koldushálózatok működtetéséből, uzsorakamatokból, védelmi pénzekből. Ezek a helyi maffiavezérek gyakorlatilag érinthetetlenek, ingzsebből és kilóra megvesznek bárkit, legyen az adóellenőr, rendőrfőnök, politikus vagy akár miniszter. A legmenőbbek még ezzel se vesződnek, bőven elég nekik, hogy valamelyik rokonukat képviselői vagy szenátori székbe juttatták, vagy történetesen a kancsi matróz a purdéjuk keresztapja. Hö-hö-hö.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése