ÁLOM

Az álmodás olyan módosult tudatállapot, amelyben emlékekből, bennünket foglalkoztató dolgokból, ábrándokból és képzeleti képekből összegyúrt álomképeket hozunk létre. A kutatók még ma sem értik, hogy valójában miért álmodunk (Freud blőd elmélete, mely szerint az álmok olyan vágyak beteljesülését fejezik ki, amelyek túl fájdalmasak vagy bűntudat-ébresztőek ahhoz, hogy tudatosan szembenézhessünk velük, már régen megdőlt). Azt pedig még kevésbé értik, hogy miért éppen azt álmodjuk, amit. Érdekes viszont, hogy gyakorlatilag csak kellemes vagy kellemetlen dolgokat álmodunk, érzelmileg semlegeseket szinte soha, például csak nagyon elvétve álmodja azt valaki, hogy porszívózik, hagymát árul vagy alszik.

Kellemes álom

Kellemetlen álom

Semleges álom

Valószínűleg az álmoknak tudható be az ún. dézsávü, vagyis emlékezeti csalódás; az az érzés, mintha egy esemény korábban már megtörtént volna a résztvevővel vagy szemlélővel, jóllehet nem történt meg. Ennek ellentéte a vüzsádé érzés, amikor azt érezzük, hogy az adott esemény még sose történt meg.

A semmittevés netovábbja: András azt álmodja, hogy nem csinál semmit

Botor tévhit, hogy az álmok csak néhány másodpercig tartanak; valójában az álomban zajló események nagyjából ugyanannyi időt vesznek igénybe, mint a való életben. Mindenki álmodik, de minél hülyébb valaki, annál ritkábban emlékszik az álmaira.

Kiszel Tünde állítja: ő sosem álmodik

Idült alkoholistáknál a sok pia hazavágja az agy finom huzalozását, így gyakorta megesik velük, hogy álomképek törnek be az ébrenlétbe. Ez igen látványos, kiváltképp, ha az illető pap vagy egyetemi tanár.