LÜKEPÉDIA - HEGEDŰ

A hegedű a vonós hangszerek hegedű-családjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja. Pont úgy néz ki, mint egy kicsi nagybőgő, a nyelvújítás előtt kisbőgőnek hívták. A hegedű formája, felépítése, díszítése 300 éve nem változott semmit, az egyik legkonzervatívabb hangszer.

Főbb részei: fej, tor, potroh

Legfontosabb tartozéka a vonó, a nélkül nem lehet hegedülni. A vonószőr napjainkban is hagyományosan a ló farkának szőréből készül, de kizárólag csődörszőrből, mert a kanca lepisálja a farkát, a húgysav kimarja a finom recéket a szőrszálakból, és emiatt nem rezonál normálisan a cucc.

Egy átlagos hegedűvonó 74,5 centiméter és 60 gramm, ha netán érdekelne valakit. Egyébre is használható a hegedűvonó, például konyhaszekrény alá gurult aprópénz kipiszkálására vagy kutyafenyítésre.

A hegedüléshez kell még: tok, szájfény, két pár fekete zokni, tankönyv

Hegedüléskor jobb kézben tartjuk a vonót, bal kézzel a nyakánál fogjuk a hangszert, melyet bal vállunkra teszünk. Balkezes hegedűt nem gyártanak, ezért a balkezesek valamilyen más hangszert válasszanak, ha már mindenképpen zenélni akarnak. A hegedűn álltartó is található, értelemszerűen ebbe az állunkat helyezzük hegedülés közben. Idióta hegedűművészeknek készítenek speciális, nyáltartóval is ellátott hegedűket. Kezdő hegedülők egy kis fehér kendőt szoktak a vállukra teríteni, hogy le ne hegedüljék magukat.

A másik oldala legyen felül

A száztagú robotzenekar prímása, Origó Jancsi