CELEBTELENSÉG

Itt állunk, ha - az E-ON-nak és Energomurnak „hála” - megfürödve nem is, de celebtelenül, mióta az egyetlen transzilván híresség, Erdély popdívája, a parasztnapok hangulatfelelőse, az udémérés kampányok ügyeletes csalogánya elszerződött a Budapesti Operettszínházba. Szemét tápos banda, azt az egy árva erdélyi celebet is elcsaklizták tőlünk! De még mielőtt valaki kárt tenne magában nagy bánatában, vizsgáljuk meg egy cseppet az odaátiakat, kategóriákra bontva, hogy lássuk, van-e okunk irigykedni.

Kreténceleb. A kreténceleb vagy híres hülye abból él, ráadásul jól, hogy idióta. Nincs sok belőlük, de annál idegesítőbbek. Az all time dobogós trió: Fekete Pákó, Kiszel Tünde és Győzike.

Modellceleb. Lehetnek beszédhibásak, mint Bódi Sylvi, beszédközponthibásak, mint Zimány Linda, az a lényeg, hogy olyan feszes legyen a seggük, mint egy túlfújt guminőnek, sárgadinnyényi műdudáik minden lépésnél legalább hármat liftezzenek, és túlszilikonozott szájuk alapjáraton is csücsörödjék. Ők a bulvársajtó kedvencei, már az is címlaphír, ha valamelyiküknek kilazul egy szempillája, vagy elcsúszik a taknyán.

Az egyik díszpéldány:

http://www.youtube.com/watch?v=e0bSdNjZauo&feature=related

Énekesceleb. Bárki, akinek a fényképét nem ismeri fel a vírusölő, nem kapja be reflexből a mikrofont, illetve annak jó végébe tátog, és pár hét alatt betanítható neki az egyet jobbra-egyet balra koreográfia, automatikusan énekescelebbé válik.

Színészceleb. Ebből sok van. Legcelebebb a szappanopera-színészceleb, de az egyszerű mezei színészeket is előszeretettel hívják mindenféle bóvli műsorokba. Ennek feltehetőleg anyagi okai lehetnek, mármint annak, hogy elvállalják; még olyan nagyszerű színészeket is megfőztek a Vacsoracsatába idétlenkedni, mint Reviczky Gábor vagy Bodrogi Gyula. Szerencsére vannak kivételek is, például sose láthattuk Cserhalmi Györgyöt lecsót kotyvasztani vagy Eperjes Károlyt Activityben bohóckodni.

Penészceleb. Ebbe a kategóriákba olyan lejárt szavatosságú hírességek tartoznak, akiket már csak szívatásból sztárolnak: Pataky Attila, Karda Bea, Szandi, Kozsó, Komár Laci stb. Valamennyire szórakoztatóak, mert nem veszik észre, hogy a többiek nem azon röhögnek, amiket mondanak, hanem rajtuk.

A hiú Szandi naponta kétszer arcot cserél

Sportolóceleb. Velük mindössze annyi a baj, hogy mindig csak a jópofáskodó „dumagépeket” szerepeltetik, akik hajlandóak csótányt enni vagy szafari-realityben poén(talan)kodni (Bárdosi Sanyi, Fekete László stb.). Érdekes, hogy az évek óta az angol bajnokságban játszó Gera Zoltánt, a kiváló úszó Cseh Lászlót vagy a nemrég fiatalon elhunyt, kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok Kolonics Györgyöt sose látjuk, láttuk gagyi vetélkedőkben böszmélkedni.

Fekete Laci bekészül az erős emberek limbóversenyén

Ilyen-olyan celeb. Az ilyen-olyan celebek valójában hozzánk hasonló, közönséges halandók, akiket a kereskedelmi csatornák „csináltak meg”. Sztárfodrász, sztárszakács, sztártáncos, sztármentalista, sztárjósnő, sztárfogász, sztárszilikonász…, minden van, épp csak sztárolvasztár nincs. Valószínűleg egyikük sem jobb, tehetségesebb a többi, szakmabeli társánál, egyszerűen mákjuk volt, hogy valamiért pont őket tippelték ki.

Mivel is lehetne sommázni a leírtakat? Talán egy ismert idézettel: „Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.” Hogy ezt ki mondta? A fentiek kevésbé híres kollegája, a Kr. e. 4. században élt kínai filozófus, Lao-celeb.